| Ég a napmelegtöl a kopár sík szarja Retkes faszát Miklós ugyancsak vakarja Mérges lapostetvek csípik, ahol érik Szutykos segge partján vecsernyéznek délig Ösztövér kútágas alatt áll egy némber Aki vizmerítés helyett jobbágyfaszra kémlel Nincs egy árva szörszál a pinája alján Az utolsót tegnap baszta le egy talján Vályúnál az ökrök szomjasan henyélnek Boglyák tövén pesztrák, béresek kefélnek Zsombékok alján, hol gecis az árok Vígan hempergöznek cihekedö párok Egy, csak egy legény van, ki nem hág: Toldi Bár hatalmas löcsét talicskán kell tolni Legénytoll sem fedi hatalmas dorongját Egyensúlyoz vele három szénaboglyát Delelön áll már a Nap fényes korongja Malomkövet zúz szét iszonyú dorongja Megjött Toldi György, a rókalelkü bátyja Visszeres seggén lóg szattyánbör gatyája Kókadt, kanóc faszán gubbaszkodva hallgat Nem kér az már pinát, csupán csak nyugalmat Ö volt hajdanában a bordélyházak bakja S most csüggedten lóg le csúf penészes makkja S hogyha mégis egyszer üzekedni merne, Duhaj jókedvében, hogy nagyot tekerne Hiába ösztökéli a rossz fonnyadt tököt Sunyin és unottan mond az csütörtököt. Rút irigység marja Györgynek szívét Látván testvéröccse duzzadó péniszét Gondolata támad, mely aljas és kajla: Majd elintéz Téged a királyi szajha! Fel van lobogózva ös Budavár tornya Három napja áll ott hös lovagi torna Lajos királyunknak nemi kedve fogyó Elégedetlen hát a királyi lotyó Kihrdette tehát hetedhét országba: Jelentkezzék lovag, ki nejét meghágja Nehéz a feladat, nem mindenki bírja És aki nem bírja, annak ásva sírja Hét numerát kíván a királyi némber Egyvégtében, vadul, hogy hamar véget érjen S ha ezután is áll még, mint sudár fa szára Aranybullát húznak annak faszára Jött is Csáktornyáról jó Bükköny levente Ki hatalmas faszát ürüzsírral kente Hangosan kiáltott, hogy semmi vagy dupla Ćm az ötödiknél kifogyott a szufla Fogcsikorgatva jött Kond, a kevély örmény Megcsóválta farkát - támadt nagy légörvény Dölyfösen kiáltott: kilencszer verem be De hat után nem állt már, vitték hüs verembe Sok vidor lovag jött, felcsigázva kedvük De hiába folyt el drága életnedvük Senkinek nem állt hat után, hiába, Vonták a várkastélyt gyászdrapériába Riszálja valagát Johanna, az álnok Mert ingerlé peckét egy herélt pohárnok Meredt nagy kopjája dicsöségre vágyva De csakhamar kidöl, teszik öt hordágyra Mint gímszarvas, kit seggbe kúrt az ármány Fut sötét erdöben szegény Miklós árván Együgyü lelkében csak egy terv világol: A nemes versenyböl gyöztesen kilábol Ösztökélte bátyja, kinek szava lépes: Most mutasd meg, öcsém, dákód mire képes Ravaszul beszélt, hogy véka alá rejtse Csúf tervét, hogy öccsét rútul elveszejtse A Hold meszes segge felkúszott az égre Mire Miklós felért Buda alá végre Öklözi a kaput, rúgja, veri, rázza Míg durván ráförmed a királyi strázsa: -Hé, paraszt süvölvény, ez királyi porta Nem zsellér fickóknak áll itt hösi torna -Én paraszt?- füstölög és fogat csikorgat Hatalmas hímtagja vészjóslóan horgad Mintha vasból volna ágyékának kincse Tajtékzó duvadként csap le a kilincsre Röpköd az ércforgács, rés támad, ölnyi Oly merev a fasza, hogy embert tudna ölni Iszonyút rikoltva ugrik át a résen S inal, hogy a nemes harcról le ne késsen Mig Miklósunk a tar kertet átszelte Látta Lajos királyt, ki pöcsét jegelte Az aggastyán király reszketve szóla: Nem került ki senki még élve alóla Voltam én is hajdan ifjú, délceg s nyalka S most itt ténfergek rossz picsákat nyalva Ványadt pöcsét rázva kesernyésen morgott: Ha kedves a löcsöd, fontold meg a dolgot! Megköszönte Miklós a király tanácsát S szétverte faszával a bejárat rácsát Látja ezt Johanna, s szóla epedöen: Remélem, nem visznek ki majd lepedöben Miklós edzett szívét dermeszti a látott: Elötte a delnö szörnypicsája tátong Bozontos szörök közt, mint egy mérges kígyó Kígyózva tekereg a hatalmas csikló Sikoltva szortyog hatalmas puncija Melynek ürmértéke harminchat uncia Nem szívbajos Miklós, legény ö a talpán Be is veri tüstént nagy husángját nyalkán Ökleli Johannát a hatalmas karó Ugy dolgozik benne, mint a cséphadaró Vízkóros csillagjós számolja egy gépen Mert a hetes turnust túlhaladta régen Szívós a királyné, a huszat is állja Segge a Lohengrin nászdalt trombitálja Ám harminc után csendesen dorombol De Miklós akkor még szerényen dorongol Elalél Johanna, nem bírja már szusszal Zsémbesedik Miklós, megtoldja még hússzal -Meghalt a királyné -sipítják a vének S lerángatják Miklóst szerecsen pribékek Taszigálják, rúgják, fenékbe és hasba, Diadalmas löcsét verik kemény vasba Lödörög most Miklós, mint nagy fasz a lébe' Roskadozva viszik a király elébe Trónján ül Lajosunk, vidor most a kedve Pudvás seggét nyalja idomított medve Hü apródja a hírt kifulladva hozza: Királynönket Miklós, jaj, halálra baszta Felujjong a király: lovaggá lesz ütve S így szól Miklóshoz, ki áll szemlesütve: -Kívánsz-e szüzlányt, teltvalagút, ringót? Mindenem a tiéd, mert megölted a ringyót Ha szerelmet ajjzó szél eljöve tavasszal, A fél világ nem gyözte öt ellátni fasszal De Te méltó voltál e rút, falánk dögre, Dicsö Magyar Faszod álljon mindörökre! |
AJÁNLOM AZ OLDALT
